-

NEGREA- VILASERIO

AZ ÚT  13. GYALOGLÓS NAPJA

Ezen a napon nem éppen sötétben, de még sejtelmes szürkületben indultunk útnak Vilaserio felé. A mai szakasz igazán könnyűnek ígérkezett, mert Olveiroa messzi célpontnak bizonyult és volt is napunk a kényelmes gyaloglásra, így "csak" Vilaserióig szándékoztunk menni ( ott volt ugyanis albergue jelölve). Ennek megfelelően kényelmes tempóban , sokszor meg-meg állva haladtunk.

Ugye milyen csodaszép !!!!

Sok zarándok hagyott el bennünket, köztük magyarok is voltak, akikkel jókat beszélgettünk és a viszontlátás reményében búcsúztunk. Itt a caminón ez mindig esetleges, mert lehet, hogy a következő szálláson összefutunk újra, de lehet, hogy soha többé nem keresztezi az utunk egymást ( többnyire ez az utóbbi a jellemző ezen az utolsó szakaszon) Ez is az ÚT csodája és ajándéka: a pillanat, a találkozás, az itt és most örömét megélni !

Vilaserio alberguéjét hamar megtaláltuk és úgy tűnt, hogy egyedül leszünk ( azt hittük minden zarándok továbbment Olveiroába), de azután este 5-re itt is benépesült a dormitórium. Egy litván sráccal az orosz nyelvi tudásomat is frissítgettem több-kevesebb sikerrel :) Pl. elénekeltem neki a: "Jászvitáli jábrányi el grúsi, páblili..." veretes orosz éneket és Putyinról is ejtettünk néhyány kifejező orosz szót, melynek a végén baráti ölelést kaptam a sráctól Lali engedélyével :) A szállást nemrégiben adhatták át, mert minden gyönyörű új volt benne, de egy nagy hiányosság mégis volt: nem volt konyha ! Volt viszont közvetlenül mellette egy étterem és minő véletlen a gondnok volt az étteremtulaj is... felmerült a kis magyar zarándokagyunkba, hogy ez nem lehet véletlen, de elhessegettük és rendeltünk zarándokmenüt, mert bolt se volt közelben-távolban sem.... Mosni is tudtunk az utunk során először MOSÓGÉPPEL ! Hát vannak kis örömök is, ez is ilyen volt :) :)

Az albergue kívülről...

Az albergue ablakából ez volt a kilátás és a "szép" modern IKEÁS emeletes ágyak - ahol tehettük mindeketten az alsó ágyra fészkeltük be magunkat :)

SANTIAGO - NEGREA

 AZ ÚT 12. GYALOGLÓS NAPJA

Nem olyan nagyon korán, de még javában szürkületben, újra felkerekedtünk és irány a "világ vége" !!! :)  Újra ráálltunk a sárga nyíllal jelzett útra és kíváncsian vártuk az újabb, ismeretlen tájakat, épületeket és legfőképpen az óceánt !

A zsákunk súlyát ekkorra már megszoktuk, igazán csak a napi utolsó kilométereken éreztük, hogy lehetne könnyebb is.... az én lábam jól bírta a terhelést, Lalié meg-meg fájdult hol a bokájánál, hol a térdénél, de tulajdonképpen esti balzsamozgatással és némi fájdalomcsillapítóval karban tudta tartani. Sokat és sokféléről beszélgettünk gyaloglás közben éppen ami  gondolatainkba felmerült vagy éppen arról, amit láttunk. Olyan is sokszor megesett, hogy hosszasan csendben mentünk és mentünk egymástól méterekre és ki-ki a saját belső gondolataiban merült el- ilyenkor azért megérezte mindegyikőnk, hogy ne zavarja a másikat.

Ezen a szakaszon már nagyon érződött az óceáni éghajlat : nem volt vakmeleg és sokszor áztatott minket langyos eső. Tulajdonképpen a Santiagótól Fisterráig tartó gyalogutunk 5 napjából csak két napon nem esett az eső, de ez sem szegte felfedező zarándok lelkünket. Én tényleg azt éreztem, hogy az aznapra Isten által nekünk adott időjárás a nekünk való és biztosan az a legjobb éppen aznap :)

Zuhogott az égi áldás akkor is, amikor a felfelé vezető elég meredek erdei ösvényen csacsi hangot hallottunk ! Megálltunk és elénk tűnt egy hosszú-hosszú zarándokmenet: egy település zarándokai vitték minden bizonnyal a saját Szt. Jakab szobrukat megszentelésre Santiagóba. Elállmélkodtunk, hogy hogy tudnak itt menni a fogatok és milyen sok ember vesz részt ezen a nehéz úton ! Integettünk nekik és mosolyt , integetést kaptunk vissza !

Negreába érkezve 3-4 zarándokszállás közül a 2. legközelebb esőt választottuk és nem bántuk meg: a szokásos emeletes ágyak , de kényelmes és jól felszerelt konyha és zuhanyzó vártak minket. Mivel a pelerinünk ellenére elég jól eláztunk jól esett a száraz ruha és a szupermerkadóban jó sok gyümölccsel, salátával és virslivel - no meg csokival és sörrel-jutalmaztuk magunkat. :)

Útközben szerencsére nem mindig esett az eső- itt éppen ennél a gyönyörű vízesésnél nem- így kedvünkre fotóztunk és gyönyörködtünk.

NEGREÁBAN  éppen egy magyar zarándok pakolászik :) :) ( az ágyunk leginkább egy szárítóra emlékeztet) A virágos "szatyorban" az elemózsiánk várakozik, mert már zuhanyozás és bevásárlás után vagyunk )

Nem is tudom, hogy kezdjek bele... Legjobb lesz mindjárt a közepébe csapni, merthogy 4 nap és vonatra, repülőre ülünk, majd hosszú-hosszú kilométereket gyaloglunk egészen a VILÁG VÉGÉIG ! Ezt a blogot azért hoztuk létre, hogy egybe gyűjtsük az út élményeiről készült képeinket, leírásokat, tapasztalatokat, melyek az ÚT során - a Camino Portuguesen-  érnek bennünket.

Sokan megtették már előttünk és minden bizonyára még többen meg fogják tenni utánunk is ezt a zarándokutat, de számunkra ez az út a MI CAMINÓNK lesz ! A mi életre szóló kalandunk, minden gyönyörűségével, kihívásával, esetleges nehézségével együtt.

Azt, hogy elindulhatunk legelőször is Isten ajándék lehetőségének tartjuk és nagyon-nagyon hálásak vagyunk már most érte ! A végét - a santiagói Szent Jakab Katedrálist és a "világ végének" tartott Finisterre és az Atlaniti-óceán elérését- megcélozzuk, ám hogy valóban sikerül- e odaérnünk, azt ezekben a napokban még nem tudhatjuk.

Bárhogy is alakul, hisszük és valljuk, hogy az "ÚTON levés" a valódi ajándék és ehhez kérjük Isten áldását, családtagjaink, barátaink, ismerőseink imádságát  és biztatását az utunk során !

"A legmerészebb álmok mindig a lehetetlent valósítják meg." ( Will S.)

SOLI  DEO  GLORIA !

/Biharkeresztes, 2014.július 21./

Ui: A fentieket most,  az ÚT után töltöttem fel, de valóban az ÚT előtt jegyeztem le a sorokat a caminós füzetembe, amit most változtatás nélkül emeltem át e blogba.

A "világ végéig"
90 km (5 nap)

Elnézésed kérem, még szerkesztés alatt állok, nézz vissza pár nap múlva...

Az "érkezés" napja

2014. 08.07. (Padron- Santiago de Compostela)

A gyaloglás 11. napja:

Ennek a napnak is nagy-nagy izgalommal vágtunk neki: ma érkezünk meg Santiago de Compostelába! A táv sem volt rövid: 25,7 km! Indultunk is 6 órakor teljes lendülettel és nagy-nagy várakozással. Az ismerős zarándoktársakkal már pár napja megbeszéltük és egyeztettük, hogy délután 15 órakor találkozunk a Katedrális közelében lévő "Manoló" étteremben és közös ebéddel ünnepeljük majd meg az utunk végét. Nekünk szállásunk sem volt még és az alberguéknek is csak a nevét és címét tudtuk, a helyüket/elhelyezkedésüket nem. Na meg a compostellánkat és a  fisterrai zarándokútlevelet is minél előbb ki szerettük volna váltani addig a zarándokirodában.

Lassan, de fogytak a sárga kagylón a kilométerek... :) egyre többet fotóztam őket, mert már nagyon-nagyon vártam, hogy beérjünk Santiagoba.

Ugye, hogy nem is látszik, hogy mennyire várom már a beérkezést ?? :) de addig még láttunk sok szép épületet és átmentünk sok kis szűk utcácskán:

Mentünk sínek mellett, patakok mellett és hídon is:

Mondanom sem kell, előjöttek a lábfájásaink, újultak a vízhólyagjaink, bizony keservesen, lassú tempóban haladtunk, de sok-sok szép tájon ismét. Az erdei ösvényeken a levegőt harapni lehetett, az országúton viszont nagyon nehéz és balesetveszélyes volt haladni. Fel-fel tűnt Santiago látképe, de néha "csalfa" volt az út, mert látszólag ellentétes irányba vitt, de persze mégsem. Délután 2 órára azonban sántikálva, a tömegtől alig-alig haladva, a nehéz zsákjaink és botjaink kíséretében MEGÉRKEZTÜNK SANTIAGOBA!

Lerogytunk a térre és csak néztük-néztük az éppen felállványozott, tatarozás alatt lévő monumentális Katedrálist és a sok-sok fáradt, de  boldog zarándoktársunkat. A fotózkodás és a rövid pihenő után a zarándokirodát vettük célba a compostellánkat kiváltandó. Meg is kaptuk jó másfél órás sorállás után!

Sorállás a zarándokiroda előtt...                   a katedrális előtt a téren a betonban a híres kagyló !!!!

A zarándoklatunk közben kapott pecsétgyűjteményünk !

Ilyen  névre szóló Compostelát természetesen Lali is kapott !

Zarándokbarátaink gyűrűjében :), majd közösen ebédeltünk ( voltak közöttük németek, spanyolok, portugálok, hollandok)

Mire végeztünk a zarándokirodában addigra "Hermann", német barátunk értünk jött és megmutatta az utat a Manoló felé. Amikor feltűntünk, örömmel üdvözöltük egymást: Karina és barátnője, Willem és Maria a holland házaspár, Anáék és két spanyol srác. Beszélgettünk és jót ettünk közösen és persze címet cseréltünk.

Evaékkal már estefelé, átöltözve futottunk össze a téren és velük is örültünk egy nagyot !!!! ( írek és spanyolok)

Búcsúzás után szerencsénk volt, viszonylag hamar szállásra leltünk a "Mundial" alberguében, sőt 14.-re, a Fisterréből való visszatérésünk estéjére is lefoglaltuk. Nahát, a végére tisztára belejöttünk a szervezésbe! Este még mindig nem tudtunk betelni eléggé Santiago Katedrálisával és a környékkel, újra és újra sétáltunk a téren és üldögéltünk, próbáltuk felfogni, hogy:MEGCSINÁLTUK! MEGÉRKEZTÜNK!

A santiagoi alberguénk kívülről ( 5 percre volt a Katedrálistól) és a másik képen: ilyen egy varrott vízhólyag :) :)

 Ugyanakkor mindketten szerettük volna látni a "világ végét" Fisterrét, az Atlanti-óceán-t is. Így hát másnap reggel ÚJRA nekivágtunk a bő 90km-es távnak GYALOGOSAN. Tervezett útvonalunk: Negrea-Vilaserio-Oliveiroa-Cée-Fisterra. Isten segítségét kértük továbbra is, hogy megtehessük épen és egészségesen ezt a távot is. 

MEGÉRKEZTÜNK !!!! :)  ( a Katedrális teraszáról ilyen gyönyörű a panoráma ! Itt már lezuhanyozva, lepakolva kisimulva és további célokkal telve, holnap ugyanis indulás a VILÁG  VÉGÉRE !! )

Hajnali "kirohanásos" nap, amely

a  végén főzésbe torkollik :)
2014.08.06. (Caldas de Reis-Padron)

A gyaloglás 10. napja:

A zarándokok "életébe" nemcsak az út során bejárt-begyalogolt tájak, épületek, növények, templomok, kálváriák sb. tartoznak, hanem az alberguék "világa" is.
Minden nap más és más helyen van a zarándokok szállása, más- és más körülményhez kell alkalmazkodni. Egyik albergue nagyon zsúfolt és a beosztása sem optimális, de ugyanez előfordult fordított helyzetben is. A legtöbb alberguénk jó helyen is volt és belül is optimális volt a tárgyi és környezeti feltétel. Caldas de Reis abba a kategóriába tartozott, amelynek gyönyörű, történelmi közvetlen környezete volt, de belül zsúfoltan, egyáltalán nem ésszerű elhelyezéssel szállásoltak el közel 45 embert. Mi éppen, hogy bejutottunk és este már a maradék szabad helyekből választhattunk csak; örültünk, hogy láttunk egy üres emeletes ágyat. Na örömünk csak addig tartott, amíg meg nem láttuk, hogy a közvetlen (30cm-re) fekvő szomszédunk lázas beteg és 5 percenként rohant szegény hányni (vírusos hányás-hasmenés), plusz még a mi ágyunk mellett volt a mosdó és a wc mozgásérzékelős lámpával!  Én személy szerint kb. 1-2 órát aludtam összesen. Hajnali 4-kor felnéztem a felső ágyra és tekintetünk összetalálkozott Laliéval (aki szintén semmit nem aludt) "Rajta, inkább induljunk"! Így történt, hogy negyed 5-kor már fejlámpásan úton voltunk. :) Mondjuk én a monotonabb szakaszokon mentemben majdnem elaludtam és ráadásul a szokásos reggeli "café con lechére" 9-nél előbb esélyünk sem volt!

Ezen a napon tényleg sokáig gyalogoltunk a hajnali- reggeli sötétségben...

Ezen az etapon is mentünk hidakon...  mentünk mezőkön  és mentünk erdei ösvényeken is...mindenütt szép volt a táj, csodás a levegő !

Gyönyörűséges  régi jellegzetes templom... sajnos csak kívülről tudtuk megcsodálni...

Itt már lezuhanyozva, átöltözve, városnézésre indulva....

Minden ürömben van ám öröm is! Korábban befutottunk Padronba, ahol már mi választhattunk helyet (jól meg is választottuk): ablak mellett, szellősen,  és szélen. Ismerős barátaink is sorra futottak be, de nekik sajnos már tovább kellett menniük, mert már nem volt hely. Az ismerőseink közül az idősebb német zarándoktársunk került csak be, meg is kínáltuk az általunk nap végén összeütött "caminós pasta"-val. Recept: nézd meg mit találsz a hátizsákodban és azt főzd össze! Esetünkben: egy csomag ázsiai tészta, bacon szalonna ( a tegnapi vásárlásból maradt), póréhagyma, sültcsirke fűszersó, bors. A konyhában volt lábos, olaj és só, no meg víz és kész is volt a fennséges, illatos "caminós pasta"!!!

A padroni supermerkado kínálatából egy kis részlet...

Padron gyönyörű város, sok-sok látnivalóval és kedves emberekkel !

A padroni alberguénk melletti templom és megmászva a sok lépcsőjét a teraszáról látható panoráma....

Az albergue bejárata és a hosszú-hosszú zarándoksor... de bejutottunk :) hála a korai indulásunknak.

Így örül egy magyar zarándok, ha sikerül ágyat kapnia :)  esti kilátás a hálóterem erkélyéről (majdnem az ágyunkból )

Ez a nap is fárasztó volt, de nagyon-nagyon szép !  ( itt éppen az albergue nyitására várakoztunk, már papuccsal a lábunkon )

A "rutin" napja
2014.08.05. (Pontevedra-Caldas de Reis)

Az ÚT 9. napja:

A "versenygyaloglás" folytatódott, így reggel 5-kor fújtunk magunknak ébresztőt és fél 6-kor már úton is voltunk. Pontevedra történelmi városrészébe vezetett a nyíl és így sötétben, de kivilágítva és néptelenül is csodálatos látvány volt!

Az alberguében is sötétben készülődünk...  még 6-kor is ilyenek a fényviszonyok...

A napunk tartalma ma is változatos és szebbnél szebb volt, ám címül azért adtam a "rutint", mert ekkorra tényleg kialakult a szokásos napi úti rutinunk: korai kelés általában 5 órakor, rövid pakolás (éjszakai cucc, papucs, hálózsák, élelem és öltözés), fejlámpával útra kelés, hiszen ekkor még sötét van és a jelzések csak így vehetőek észre. 

Egy kis hajnali vízesés útközben és a hajnali erdő illatát meg sem próbálom leírni, mert lehetetlen...

Végre vasút !!!! Lali így örült az ismerős terepnek :) :)

Az út ma is változatos tájakon vezetett...

Tízórai/ebéd caminós módra :)

Mondjuk rajtam is van néhány cucc... :)

Most már mindkettőnk hátizsákjában kialakultak a különböző tárgyak, ruhák állandó helyei, hogy ne kelljen sokat keresni illetve pakolni. Ha szükségünk van valamire,szinte azonnal tudjuk hova nyúljunk :)
A gyaloglási távolság kb. 1/3-nál (ha útba esik nyitott bár), akkor jön a jól megérdemelt "café con leche" finom péksütivel. Az utolsó harmadban pedig egyre több pihenő (és sok-sok ivás, gyümölcs evés). Bejelentkezés a soron következő alberguébe, kipakolás, zuhanyzás, átöltözés, mosás-teregetés, rövid pakolászás és pihenő, séta, a hely nevezetességeinek felfedezése, bevásárlás (vacsorához, másnapra), este internetezés (ha van wifi) a kávéházban, vagy alberguében, naplóírás, végül a másnapi úticucc össze és előkészítése. Alvás kb. 10 vagy fél 11 körül (sajnos ennél előbb nincs villanyoltás).

Ez a nap is a napi rutinról szólt, amellett, hogy ma is gyönyörű kerteken, erdőkön, kicsi falvakon keresztül vezetett az utunk. A 24 km-t déli 12 órára teljesítettük és 35-36.-nak állítottuk be a sorba a hátizsákunkat! Délután nagyot sétáltunk és az ősi római hídon írtam a naplót. :)

Caldas de Reis városképek

A Caldas de Reisben lévő gyönyörű templom kívül és belül

Az albergue kívülről és a hálótermünk...

A "versenygyaloglás" napja
2014.08.04. (Redondela-Pontevedra)

Az ÚT 8.napja: 

A nap címének magyarázata a következő: Santiago 100 km-es körzetéből bárki, aki elindul az ÚT-ra és napi pecséteket gyűjt a credenciáljába, akkor annak a Katedrális kiállítja a caminós oklevelet. Így azután spanyolok százai kelnek útra caminózni úgy, hogy a csomagjukat általában vitetik valamelyik erre specializálódott szállító céggel és könnyű-elemózsiás hátizsákkal sokkal gyorsabban és könnyebben elérnek a soron következő alberguéhez, aminek ugye a kapacitása véges.( tisztelet a kivételnek) Magán alberguék árai kétszer-háromszor magasabbak és ugye a zarándokoknak nemcsak az ideje, a pénze is véges. Tuiban bizony ráéreztünk, hogy ha nem indulunk még  korábban, akkor mi a nagy úti pakkjainkkal, síkságon szocializálódott lábainkkal, "labdába sem rúghatunk". Nemcsak, hogy korábban kell indulnunk, hanem út közben is kevesebb pihenőt, bámészkodást engedhettünk meg így magunknak. S ez nagyon nincs jól a Caminón !! Hisz az ÚT célja maga az "úton levés", a zarándoklat szépségének és fáradalmainak átélése, a táj csodálata: az erdők, a szőlőskertek, a patakok, az épített környezet mind-mind Isten világának csodálatos voltát bizonyítják és nekünk embereknek még a befogadásához is idő kell!!! Ezzel a "versenyhelyzettel" ez az idő rövidül meg sajnos.

Sötétség, majd pirkadás... sok-sok szép táj várt ránk ezen a napon is !!!

Csodás tájak, friss levegő...                 mindenütt ott van a kőlábakon álló spanyol "góré" :)

Útközben... gyorsan fogytak a kilométerek, mert sok-sok látni és fotóznivaló volt...

Szóval ezen a napon is korán, sötétben fél hatkor indultunk és mentünk-mentünk rendületlenül amerre a sárga nyíl vitt minket. Amikor az utolsó km-t is lepergettük, megpillantottuk az alberguét ! Kígyózó hátizsáksor és mezítláb időző, nyitásra váró zarándokok ( fiatalok, idősek egyaránt). Ugyanis ekkorra az ún. "túristazarándokok" hátizsákjai is megérkeztek bőven előttünk.

Kígyózó  hátizsáksorok és ötletes útmutató tábla :)

A hálótermünk luxusa :) :) és a pontevedrai modern építésű albergue bejárata.

A már jól ismert barátaink közül a német lányok és a holland házaspár már ott voltak, tőlük a bevonszolódásunkkor nagy tapsot kaptunk és a hírt, hogy a 48. és a 49. helyre sikerült beérnünk :) A pontevedrai albergue hivatalos ágyszáma viszont 46 ! De a remény hal meg utóljára- tartja a mondás- így hát reménykedve vártuk a nyitást ( közben még két ismerősünk is begyalogolt 52. és 53.-nak). A becsekkolásnál kiderült, hogy érdemes volt várnunk, szerencsénk volt: volt tartalékban egy hatalmas rendezvénytermük, amit teleraktak matracokkal, így még 25 helyet nyertek.  Kis csapatunk férfi tagjai szinte örömtáncot jártak , mert így megúsztuk a fárasztó csővázas emeletes ágy mászást és ráadásul egy szobába került a csapatunk :) Rövid pontevedrai városnézésünk után , jó beszélgetést követően álomra hajtottuk fejünket.

Képek a gyönyörű Pontevedráról:

Ekkor már lezuhanyozva, zsáktól megszabadulva , kényelmes szandálban-papucsban de tovább róttuk a kilométereket, immáron Pontevedrát felfedezendő...

A "próba" napja
2014.08.03. (Tui-Redondela)

Az ÚT 7. napja: 

Ezeket a sorokat két nap "távolságból" írom, pontosan azért, hogy a gondolatok tisztábban szűrődjenek le. Ekkorra már Lalinak megmutattam a hátralevő útitervet ("tervezetet") és mivel nagyon szerettem volna, ha sikerülne Finisterrébe is gyalog, zarándok módjára elmenni, így szükségünk lett volna még egy plusz napra. A repülőgép azonban fix, így a hazautazás dátuma is.

Eddigre már megszokottá vált, hogy éjszakai sötétségben indulunk útnak...

A jel sötétségben is mutatta az utat...  ősi római utakon haladtunk sok-sok kilométeren keresztül

Tehát a terv szerint nekünk kell az ÚT során "behozni" egy napot. Nos, ez a nap ígérte erre a jó alkalmat, ugyanis a 20 km-es Porinho után van egy másik célpont is 5 km-rel arrébb: Mos. Elhatároztuk hát a korábban vázolt ok miatt, hogy megpróbáljuk ezt teljesíteni, aztán a rákövetkező napon újabb 5-6 km-rel többet megyünk majd. Jó, hogy nem tudtuk, mire vállalkoztunk!  Ugyanis Mos-ba érve már 8. órája gyalogoltunk kisebb pihenőkkel, de mivel a Flector por és a biztatás jótékonyan hatott Lali jobb bokájára: összenéztük és elhatároztuk, hogy itt sem állunk meg csak enni és továbbmegyünk Redondelába! Hogy egy utolsó lendületet vegyünk, ezért engedélyeztünk magunknak egy éttermi ebédet igazi spanyol fogással; a PULPO-val. Ezt spanyol barátaink ajánlották és gondoltuk itt a soha vissza nem térő alkalom! Próbáljuk meg ezt is! ) Hát.. amikor kihozták a polippal tele tálat...bizony nagy bátorságot kellett vennem! :) Meg persze szerencsére éhes is voltam. A szaftja finom, az íze valahogy engem a pacaléra, az állaga a zúzáéhoz emlékeztetett.

Itt még gyönyörű tájon vitt az utunk...

Porinhoban azután hosszú-hosszú kilométereken át ipartelepen keresztül vitt az aszfaltos út... no ez unalmas volt és lábpróbáló, ezen az egy szakaszon folyamodtam fülhallgatós zenehallgatáshoz ----> ABBA !!!!!

Porinho

PIHENŐŐŐŐŐŐŐ!!!!!!! Feküdtünk az út mellett egy fél órát és a lábunkat is kiszabadítottuk :) :)

A híres-nevezetes PULPO !!!!

Sok-sok szőlőtőkét láttunk...

Azt meg kell hagyni, hogy a felszerelésünk igen alapos és sokrétű volt ....

Estebéd után összeszedtük minden maradék erőnket (én cipőt szandálra váltottam) és este azután 18:15-re besántikáltunk Redondelába, ahol az áhított albergue ZÁRVA volt! Kétségbeesve kérdezgettük, hol van még szállás és szerencsére egy korábbról már ismert spanyol zarándok épp becsengetett egy magán alberguébe, így mi is "beszélhettünk" a tulajdonossal. Elszomorító volt a válasz: Csak egyetlen-egy ágy van már szabadon! Emlegettük és mutogattuk a nálunk lévő sátrat,de intett hogy nem-nem. Lali erre olyan fájdalmas/dühös képet vágott és magyarul olyan fájdalmasan-indulatos monológott adott elő, idézem:"több, mint 12 órája úton vagyunk, leszakad a vállunk, szétment a lábunk,én innen egy tapodtat sem megyek, inkább a küszöbön alszom"!!!!!!! A hölgy persze egy szavunkat se értette, de a gesztusainkat igen és valószínüleg megsajnált minket és felajánlotta Lalinak alváshoz az irodai szófa/ágyat. Naná, hogy jó volt és persze, hogy örültünk! 
Nagyon-nagyon fáradtan és elcsigázva aludtunk el ( én személy szerint alig tudtam a lábfájástól az emeletes ágyra felmászni) de azt kell írjam, hogy elégedetten és BÜSZKÉN, hogy kiálltuk a PRÓBÁT, megcsináltuk az utunk leghosszabb távját ! (az ismerős zarándoktársainkkal is találkoztunk itt, páran be is vallották, hogy vagy a félszakaszon busszal jöttek, vagy pedig ezen az egyetlen-egy hosszú etapon vitették a csomagjaikat). Mi igazán zarándokoltunk teljes távval és teljes pakkal a hátunkon! Az első magyar zarándokkal is ezen a napon találkoztunk (ő Fatimából zarándokolt budapesti doktornő volt).

A mai nap végállomása is gyönyörű város volt...