A "vendéglátás" napja
2014. július 30. (Barcelos-Lugado Corgo Casa Fernanda)
Az ÚT harmadik gyaloglós napja!
Elsőként indultunk 6 óra 30 perc körül az alberguéből, a fejlámpa a városi világítás miatt csaknem felesleges volt. Szőlőkön, erdei utakon, néha közúton vezetett az utunk, amit a többnyire minket megelőzött zarándoktársak "Bon Camino!" köszöntése tarkított. A mi tempónkra az a szóbeli kifejezés illet leginkább: "akkurátus" németül: "langsam spazieren!" :)
Kora reggel, nagyobb lendülettel, hűvösebb levegőn elég jó iramot bírtunk, ám kb. a szakasz felétől már sok-sok pihenőt kellett beiktatnunk (Lali bokája sajnos eléggé el kezdett fájni) Nekem mindkét vádlim "szét akart robbanni", aztán szerencsére mégsem :) Ezen a napon az utolsó kilométereken már igazán szenvedtünk. A megcélzott szállás: Casa Fernanda megközelítése főleg aszfaltos vagy kavicsos úton történt, ahol a visszaverődés miatt közel 40 fot éreztünk, felülről meg csak tűzött-tűzött a nap (a naptej mit sem ért, beburkolóztam az "arab" kendőmbe).
Lalit is most láttam az Út során először igazán kimerülve, szinte kapkodta a levegőt! Két kis kendőt bevizeztem és a tarkónkra tettük, így estünk be szinte a szédülés előtti másodpercekben Fernandáékhoz. A háziasszony semmit nem kérdezett, csak azonnal mutatta az árnyékos leűlőt és két nagy pohár citromos vizet hozott. OBRIGADO!!!!!! 10 perc magunkhoz térés után ágykijelölés és vacsorameghívás következett. Itt már 3. este találkoztunk Carlosékkal (a spanyol házaspár), 2 német lánnyal, egy német fiatal párral, két spanyol barátnővel és egy holland házaspárral (Willem,Maria). Már ismerősként üdvözöltük egymást és Fernanda esti vacsorája után közösen énekeltünk, zenéltünk, poharaztunk. Lali előadta az "Az a szép..." "ungarische" nótát, én pedig hosszas unszolás után beadtam a derekam és doromboztam. Igazán nagy "nemzetközi" tetszést arattunk, amihez hozzájött még Lali otthonról cipelt pálinkájának sikere is :)