A "próba" napja
2014.08.03. (Tui-Redondela)
Az ÚT 7. napja:
Ezeket a sorokat két nap "távolságból" írom, pontosan azért, hogy a gondolatok tisztábban szűrődjenek le. Ekkorra már Lalinak megmutattam a hátralevő útitervet ("tervezetet") és mivel nagyon szerettem volna, ha sikerülne Finisterrébe is gyalog, zarándok módjára elmenni, így szükségünk lett volna még egy plusz napra. A repülőgép azonban fix, így a hazautazás dátuma is.
Eddigre már megszokottá vált, hogy éjszakai sötétségben indulunk útnak...
A jel sötétségben is mutatta az utat... ősi római utakon haladtunk sok-sok kilométeren keresztül
Tehát a terv szerint nekünk kell az ÚT során "behozni" egy napot. Nos, ez a nap ígérte erre a jó alkalmat, ugyanis a 20 km-es Porinho után van egy másik célpont is 5 km-rel arrébb: Mos. Elhatároztuk hát a korábban vázolt ok miatt, hogy megpróbáljuk ezt teljesíteni, aztán a rákövetkező napon újabb 5-6 km-rel többet megyünk majd. Jó, hogy nem tudtuk, mire vállalkoztunk! Ugyanis Mos-ba érve már 8. órája gyalogoltunk kisebb pihenőkkel, de mivel a Flector por és a biztatás jótékonyan hatott Lali jobb bokájára: összenéztük és elhatároztuk, hogy itt sem állunk meg csak enni és továbbmegyünk Redondelába! Hogy egy utolsó lendületet vegyünk, ezért engedélyeztünk magunknak egy éttermi ebédet igazi spanyol fogással; a PULPO-val. Ezt spanyol barátaink ajánlották és gondoltuk itt a soha vissza nem térő alkalom! Próbáljuk meg ezt is! ) Hát.. amikor kihozták a polippal tele tálat...bizony nagy bátorságot kellett vennem! :) Meg persze szerencsére éhes is voltam. A szaftja finom, az íze valahogy engem a pacaléra, az állaga a zúzáéhoz emlékeztetett.
Itt még gyönyörű tájon vitt az utunk...
Porinhoban azután hosszú-hosszú kilométereken át ipartelepen keresztül vitt az aszfaltos út... no ez unalmas volt és lábpróbáló, ezen az egy szakaszon folyamodtam fülhallgatós zenehallgatáshoz ----> ABBA !!!!!
Porinho
PIHENŐŐŐŐŐŐŐ!!!!!!! Feküdtünk az út mellett egy fél órát és a lábunkat is kiszabadítottuk :) :)
A híres-nevezetes PULPO !!!!
Sok-sok szőlőtőkét láttunk...
Azt meg kell hagyni, hogy a felszerelésünk igen alapos és sokrétű volt ....
Estebéd után összeszedtük minden maradék erőnket (én cipőt szandálra váltottam) és este azután 18:15-re besántikáltunk Redondelába, ahol az áhított albergue ZÁRVA volt! Kétségbeesve kérdezgettük, hol van még szállás és szerencsére egy korábbról már ismert spanyol zarándok épp becsengetett egy magán alberguébe, így mi is "beszélhettünk" a tulajdonossal. Elszomorító volt a válasz: Csak egyetlen-egy ágy van már szabadon! Emlegettük és mutogattuk a nálunk lévő sátrat,de intett hogy nem-nem. Lali erre olyan fájdalmas/dühös képet vágott és magyarul olyan fájdalmasan-indulatos monológott adott elő, idézem:"több, mint 12 órája úton vagyunk, leszakad a vállunk, szétment a lábunk,én innen egy tapodtat sem megyek, inkább a küszöbön alszom"!!!!!!! A hölgy persze egy szavunkat se értette, de a gesztusainkat igen és valószínüleg megsajnált minket és felajánlotta Lalinak alváshoz az irodai szófa/ágyat. Naná, hogy jó volt és persze, hogy örültünk!
Nagyon-nagyon fáradtan és elcsigázva aludtunk el ( én személy szerint alig tudtam a lábfájástól az emeletes ágyra felmászni) de azt kell írjam, hogy elégedetten és BÜSZKÉN, hogy kiálltuk a PRÓBÁT, megcsináltuk az utunk leghosszabb távját ! (az ismerős zarándoktársainkkal is találkoztunk itt, páran be is vallották, hogy vagy a félszakaszon busszal jöttek, vagy pedig ezen az egyetlen-egy hosszú etapon vitették a csomagjaikat). Mi igazán zarándokoltunk teljes távval és teljes pakkal a hátunkon! Az első magyar zarándokkal is ezen a napon találkoztunk (ő Fatimából zarándokolt budapesti doktornő volt).
A mai nap végállomása is gyönyörű város volt...