A "versenygyaloglás" napja
2014.08.04. (Redondela-Pontevedra)
Az ÚT 8.napja:
A nap címének magyarázata a következő: Santiago 100 km-es körzetéből bárki, aki elindul az ÚT-ra és napi pecséteket gyűjt a credenciáljába, akkor annak a Katedrális kiállítja a caminós oklevelet. Így azután spanyolok százai kelnek útra caminózni úgy, hogy a csomagjukat általában vitetik valamelyik erre specializálódott szállító céggel és könnyű-elemózsiás hátizsákkal sokkal gyorsabban és könnyebben elérnek a soron következő alberguéhez, aminek ugye a kapacitása véges.( tisztelet a kivételnek) Magán alberguék árai kétszer-háromszor magasabbak és ugye a zarándokoknak nemcsak az ideje, a pénze is véges. Tuiban bizony ráéreztünk, hogy ha nem indulunk még korábban, akkor mi a nagy úti pakkjainkkal, síkságon szocializálódott lábainkkal, "labdába sem rúghatunk". Nemcsak, hogy korábban kell indulnunk, hanem út közben is kevesebb pihenőt, bámészkodást engedhettünk meg így magunknak. S ez nagyon nincs jól a Caminón !! Hisz az ÚT célja maga az "úton levés", a zarándoklat szépségének és fáradalmainak átélése, a táj csodálata: az erdők, a szőlőskertek, a patakok, az épített környezet mind-mind Isten világának csodálatos voltát bizonyítják és nekünk embereknek még a befogadásához is idő kell!!! Ezzel a "versenyhelyzettel" ez az idő rövidül meg sajnos.
Sötétség, majd pirkadás... sok-sok szép táj várt ránk ezen a napon is !!!
Csodás tájak, friss levegő... mindenütt ott van a kőlábakon álló spanyol "góré" :)
Útközben... gyorsan fogytak a kilométerek, mert sok-sok látni és fotóznivaló volt...
Szóval ezen a napon is korán, sötétben fél hatkor indultunk és mentünk-mentünk rendületlenül amerre a sárga nyíl vitt minket. Amikor az utolsó km-t is lepergettük, megpillantottuk az alberguét ! Kígyózó hátizsáksor és mezítláb időző, nyitásra váró zarándokok ( fiatalok, idősek egyaránt). Ugyanis ekkorra az ún. "túristazarándokok" hátizsákjai is megérkeztek bőven előttünk.
Kígyózó hátizsáksorok és ötletes útmutató tábla :)
A hálótermünk luxusa :) :) és a pontevedrai modern építésű albergue bejárata.
A már jól ismert barátaink közül a német lányok és a holland házaspár már ott voltak, tőlük a bevonszolódásunkkor nagy tapsot kaptunk és a hírt, hogy a 48. és a 49. helyre sikerült beérnünk :) A pontevedrai albergue hivatalos ágyszáma viszont 46 ! De a remény hal meg utóljára- tartja a mondás- így hát reménykedve vártuk a nyitást ( közben még két ismerősünk is begyalogolt 52. és 53.-nak). A becsekkolásnál kiderült, hogy érdemes volt várnunk, szerencsénk volt: volt tartalékban egy hatalmas rendezvénytermük, amit teleraktak matracokkal, így még 25 helyet nyertek. Kis csapatunk férfi tagjai szinte örömtáncot jártak , mert így megúsztuk a fárasztó csővázas emeletes ágy mászást és ráadásul egy szobába került a csapatunk :) Rövid pontevedrai városnézésünk után , jó beszélgetést követően álomra hajtottuk fejünket.
Képek a gyönyörű Pontevedráról:
Ekkor már lezuhanyozva, zsáktól megszabadulva , kényelmes szandálban-papucsban de tovább róttuk a kilométereket, immáron Pontevedrát felfedezendő...