Az "érkezés" napja
2014. 08.07. (Padron- Santiago de Compostela)
A gyaloglás 11. napja:
Ennek a napnak is nagy-nagy izgalommal vágtunk neki: ma érkezünk meg Santiago de Compostelába! A táv sem volt rövid: 25,7 km! Indultunk is 6 órakor teljes lendülettel és nagy-nagy várakozással. Az ismerős zarándoktársakkal már pár napja megbeszéltük és egyeztettük, hogy délután 15 órakor találkozunk a Katedrális közelében lévő "Manoló" étteremben és közös ebéddel ünnepeljük majd meg az utunk végét. Nekünk szállásunk sem volt még és az alberguéknek is csak a nevét és címét tudtuk, a helyüket/elhelyezkedésüket nem. Na meg a compostellánkat és a fisterrai zarándokútlevelet is minél előbb ki szerettük volna váltani addig a zarándokirodában.
Lassan, de fogytak a sárga kagylón a kilométerek... :) egyre többet fotóztam őket, mert már nagyon-nagyon vártam, hogy beérjünk Santiagoba.
Ugye, hogy nem is látszik, hogy mennyire várom már a beérkezést ?? :) de addig még láttunk sok szép épületet és átmentünk sok kis szűk utcácskán:
Mentünk sínek mellett, patakok mellett és hídon is:
Mondanom sem kell, előjöttek a lábfájásaink, újultak a vízhólyagjaink, bizony keservesen, lassú tempóban haladtunk, de sok-sok szép tájon ismét. Az erdei ösvényeken a levegőt harapni lehetett, az országúton viszont nagyon nehéz és balesetveszélyes volt haladni. Fel-fel tűnt Santiago látképe, de néha "csalfa" volt az út, mert látszólag ellentétes irányba vitt, de persze mégsem. Délután 2 órára azonban sántikálva, a tömegtől alig-alig haladva, a nehéz zsákjaink és botjaink kíséretében MEGÉRKEZTÜNK SANTIAGOBA!
Lerogytunk a térre és csak néztük-néztük az éppen felállványozott, tatarozás alatt lévő monumentális Katedrálist és a sok-sok fáradt, de boldog zarándoktársunkat. A fotózkodás és a rövid pihenő után a zarándokirodát vettük célba a compostellánkat kiváltandó. Meg is kaptuk jó másfél órás sorállás után!
Sorállás a zarándokiroda előtt... a katedrális előtt a téren a betonban a híres kagyló !!!!
A zarándoklatunk közben kapott pecsétgyűjteményünk !
Ilyen névre szóló Compostelát természetesen Lali is kapott !
Zarándokbarátaink gyűrűjében :), majd közösen ebédeltünk ( voltak közöttük németek, spanyolok, portugálok, hollandok)
Mire végeztünk a zarándokirodában addigra "Hermann", német barátunk értünk jött és megmutatta az utat a Manoló felé. Amikor feltűntünk, örömmel üdvözöltük egymást: Karina és barátnője, Willem és Maria a holland házaspár, Anáék és két spanyol srác. Beszélgettünk és jót ettünk közösen és persze címet cseréltünk.
Evaékkal már estefelé, átöltözve futottunk össze a téren és velük is örültünk egy nagyot !!!! ( írek és spanyolok)
Búcsúzás után szerencsénk volt, viszonylag hamar szállásra leltünk a "Mundial" alberguében, sőt 14.-re, a Fisterréből való visszatérésünk estéjére is lefoglaltuk. Nahát, a végére tisztára belejöttünk a szervezésbe! Este még mindig nem tudtunk betelni eléggé Santiago Katedrálisával és a környékkel, újra és újra sétáltunk a téren és üldögéltünk, próbáltuk felfogni, hogy:MEGCSINÁLTUK! MEGÉRKEZTÜNK!
A santiagoi alberguénk kívülről ( 5 percre volt a Katedrálistól) és a másik képen: ilyen egy varrott vízhólyag :) :)
Ugyanakkor mindketten szerettük volna látni a "világ végét" Fisterrét, az Atlanti-óceán-t is. Így hát másnap reggel ÚJRA nekivágtunk a bő 90km-es távnak GYALOGOSAN. Tervezett útvonalunk: Negrea-Vilaserio-Oliveiroa-Cée-Fisterra. Isten segítségét kértük továbbra is, hogy megtehessük épen és egészségesen ezt a távot is.
MEGÉRKEZTÜNK !!!! :) ( a Katedrális teraszáról ilyen gyönyörű a panoráma ! Itt már lezuhanyozva, lepakolva kisimulva és további célokkal telve, holnap ugyanis indulás a VILÁG VÉGÉRE !! )
