-

NEGREA- VILASERIO

AZ ÚT  13. GYALOGLÓS NAPJA

Ezen a napon nem éppen sötétben, de még sejtelmes szürkületben indultunk útnak Vilaserio felé. A mai szakasz igazán könnyűnek ígérkezett, mert Olveiroa messzi célpontnak bizonyult és volt is napunk a kényelmes gyaloglásra, így "csak" Vilaserióig szándékoztunk menni ( ott volt ugyanis albergue jelölve). Ennek megfelelően kényelmes tempóban , sokszor meg-meg állva haladtunk.

Ugye milyen csodaszép !!!!

Sok zarándok hagyott el bennünket, köztük magyarok is voltak, akikkel jókat beszélgettünk és a viszontlátás reményében búcsúztunk. Itt a caminón ez mindig esetleges, mert lehet, hogy a következő szálláson összefutunk újra, de lehet, hogy soha többé nem keresztezi az utunk egymást ( többnyire ez az utóbbi a jellemző ezen az utolsó szakaszon) Ez is az ÚT csodája és ajándéka: a pillanat, a találkozás, az itt és most örömét megélni !

Vilaserio alberguéjét hamar megtaláltuk és úgy tűnt, hogy egyedül leszünk ( azt hittük minden zarándok továbbment Olveiroába), de azután este 5-re itt is benépesült a dormitórium. Egy litván sráccal az orosz nyelvi tudásomat is frissítgettem több-kevesebb sikerrel :) Pl. elénekeltem neki a: "Jászvitáli jábrányi el grúsi, páblili..." veretes orosz éneket és Putyinról is ejtettünk néhyány kifejező orosz szót, melynek a végén baráti ölelést kaptam a sráctól Lali engedélyével :) A szállást nemrégiben adhatták át, mert minden gyönyörű új volt benne, de egy nagy hiányosság mégis volt: nem volt konyha ! Volt viszont közvetlenül mellette egy étterem és minő véletlen a gondnok volt az étteremtulaj is... felmerült a kis magyar zarándokagyunkba, hogy ez nem lehet véletlen, de elhessegettük és rendeltünk zarándokmenüt, mert bolt se volt közelben-távolban sem.... Mosni is tudtunk az utunk során először MOSÓGÉPPEL ! Hát vannak kis örömök is, ez is ilyen volt :) :)

Az albergue kívülről...

Az albergue ablakából ez volt a kilátás és a "szép" modern IKEÁS emeletes ágyak - ahol tehettük mindeketten az alsó ágyra fészkeltük be magunkat :)