"A sonka napja"
2014.07.26.

Reggel azután újult erővel nekivágtunk Madrid városának, különös tekintettel arra, hogy még mindig nem volt vonatjegyünk Portóba, pedig 27.-e estére már ott volt foglalt szállásunk. Miután az Atocha pályaudvar botanikus kertjét újra megcsodáltuk és az összes információs embert "megmozgattuk" a kézzel-lábbal előadott kérdéseinkkel, (amit azután papírral és tollal oldottunk meg), sikerült jegyet vennünk.

Az Atocha- pályaudvar

A gyönyörű botanikus kert

A párát gépekkel fújják

Minden tiszta, átlátható és szervezett

Ezért viszont át kellett vonatoznunk Chamartín pályaudvarra, mert csak ott adták ki!  Az alternatív megoldás:aznapi közel hét óra vonatozás követően Vigóba vonatozás,majd másnap reggel 9 órától három órai úttal újabb vonatút Portóba. Annyira örültünk, hogy mégiscsak tudjuk tartani az időbeosztást, hogy azon az apró problémán, miszerint aznap éjjel hol hajtjuk le a fejünket, már nem is gondolkodtunk, "majd csak lesz valahogy" alapon. :)

Mivel a jegyszerzés igen időigényes volt, városnézésre csak három óránk maradt. Nosza irány a metró! Szuper a hálózatuk, ugyanis minden racionális, átlátható és tervszerű. Mivel a terrorizmus ezen a pályaudvaron sajnos nem ismeretlen, csak ezen az egy napon háromszor vizsgálták át a csomagjainkat és az övtáskánkat elektronikusan (csomagmegőrzőben, átutazóban és vonatra felszállva).

Képek Madridról:

Városnézés közben Lali felfedezett egy olyan üzletet melyben legalább száz sonka csüngött  fent és lent, pult felett és pulton, és ebből készítették többek között a híres bocadillo szendvicset is. Ízre szuper és olcsó is volt (be is vásároltunk az útra is). És hogy milyen finom illata volt a boltnak !!!!

Lalinak nagyon kedvére volt a sonkabolt, főleg, hogy sört is lehetett benne inni!

A vonatút hosszú volt, pedig a sebességünk sokszor elérte a 230 km/h -t és közben 3 filmet is levetítettek.

Vigóban azután újfent wifi vadászatba kezdtünk és úgy gondoltuk, hogy az állomáson éjszakázunk. Hát igen! Mire visszaértünk a rövid vigói városnézésből - úgy éjfél körül-, zárva találtuk az ajtókat!  Ilyenkor már szállás után nézni lehetetlen így azután egymást bátorítva és a hátizsákjainkra dőlve az állomás előtti téren "kókadoztunk" egészen reggel hatig, az állomás nyitásáig. Hát, mit mondjak: kibírtuk és egyfolytában mosolyogtunk magunkon, hogy ennyi idősen,ebben a "kalandban" is sikerült részesülnünk!  Mondhatni átestünk a caminós "tűzkeresztségen"; szabadban is éjszakáztunk. :)

Vígó jellegzetes és híres hídja

Gyönyörű templom Vigóban

A vígói kikötő részlete

A szabad ég alatti éjszakázásról annyit, hogy örültünk, hogy megvirradt és közben eszünk ágában sem volt fotózni :) :)

2014.július 28.